Csallóközi kis létszámú haladó vízitúrán vettem részt tengeri kajakkal.
A múlt hétvégén végre sikerült részt vennem egy kis létszámú haladó vízitúrán a Csallóközben. Hatalmas élmény volt. Minden szervezett túra alkalmával, ahogy ezúttal is, sokat tanultam a Szigetközről, a Csallóközről, a felszerelésemről és magamról is. Egy határokat feszegető vízitúra után látja az ember igazán azt, hogy hol tart a felkészültsége, hogy miben kell még fejlődnie.
1. kép: Én egy másik hajóból fotózva, az első csallóközi átemelés előtt.
(fotó: Giczi Péter, Mindigvízen)
Egy ideje követem a 'Bejárható Utazások'-at és a 'Mindigvízen'-t akik rendszeresen szerveznek túrákat a Szigetközben és alkalmanként a Csallóközben is. Már korábban csatlakoztam egy-egy túrájukhoz, amelyeket elsősorban családoknak és baráti társaságoknak ajánlanak főszezonban tavasztól őszig. Ezek rendszerint három-négy órás túrák, amelyek során vízbe nem vagy csak elvétve kell lépni, és gyerekkel is biztonságosan bevállalhatóak. A novemberi csallóközi túránk azonban nem ilyen volt.
November közepére a levegő nappali hőmérséklete 8 - 10C-ra csökkent és ehhez hasonlóan a Duna vize is 10C-ra hűlt le. Időnként szemerkélt az eső, és néha a szél is feltámadt, szerencsére nem erősen, így legalább a hullámokkal nem kellett küzdenünk a nyílt vízen. A szervezők téli vízitúrás öltözetet (száraz ruha / neoprén) határoztak meg kötelező felszerelésként a résztvevőknek. Ez teljesen helytállónak bizonyult, hiszen az útvonaltól függően tíz - tizenöt átemelésre kellett készülnünk, szinte kivétel nélkül vízbelépéssel. Mivel kicsivel előbb kanyarodtunk haza mint azt terveztük, így nyolc átemelésünk volt aznap összesen.
Reggel szemerkélő esőben nem sokkal 9 óra után sikerült vízre szállnunk a kisbodaki kikötőben hat hajóegységgel, amelyet kettő strapabíró kenu (értsd: nagyon nehéz), egy sit on top kajak és három tengeri kajak alkotott.
2. kép: Indulás szemerkélő esőben, a kisbodaki kikötőből. (fotó: Pálffy András)
A Bodaki-Kisvesszősi ágból egy bal kanyarral közelítettük meg a Televényi-Dunát. Hamar elértük a Bodaki Ágvégzárást, ahol túlestünk az első átemelésen. Itt mindjárt egy komoly cipekedésben volt részünk, mielőtt újra vízre tehettük hajóinkat. Egy kis "tavacskából" kiindulva egy szűk ágon keresztül perceken belül az Öreg-Dunán találtuk magunkat. Az Öreg-Dunán lefelé haladva hamar elhagytuk Dunaremetét és egészen Bős (Gabcíkovo) vonaláig eveztünk, ahol egy éles balkanyarral felfelé haladva a Csallóközbe, a mai túránk helyszínére érkeztünk.
Itt jött a következő átemelés, az első a hat csallóközi bukóból. Az átemelések más - más terepviszonyok közt zajlottak. Volt betonozott, sziklákkal kirakott meredek partszakasz, volt meredek mohás betongát és sóderes part mély vízzel. Szálltunk ki vízbe, iszapba, sóderre és sárba. Legtöbbször a hajókat csak egy bukón kellett átemelni, ami kb. 10 méter cipekedést jelentett, de volt három alkalom, amikor száz, százötven métert kellett vinnünk a felszereléssel megrakott hajóinkat.
3. kép: Az első csallóközi átemeléshez közeledve. (fotó: Pálffy András)
A kissé hűvös, néha szeles őszi időben a legembertpróbálóbb nem a kajakozás volt, hanem az átemelések és a parton töltött idő. Én ezen a túrán élesben teszteltem az új téli nedves ruhámat (O'Neil Psycho Tech 5/4) ami egy NRS félszáraz dzsekivel kiegészítve nagyon jól szerepelt. Sem az izzadtságot, sem pedig a vizet nem éreztem benne hidegnek, működött egész nap 9 órán keresztül úgy, ahogy kell. Az időnként feltámadó szelet pedig tökéletesen felfogta a félszáraz dzsekim. Ami kicsit aggasztó volt, az a lábbelim, amire majd ki kell találnom valami komolyabb védelmet. Olyan volt, mintha egész nap langyos vízben cuppogtam volna, pedig két pár 2 és 3 mm-es neoprén zokni és egy 3 mm-es neoprén félcipő volt rajtam, ami nem bizonyult optimális védelemnek. Jól működött tavaly télen a kajakomban ülve vízbelépés nélkül, de a Csallóközhöz kevés volt. A neoprén félcipőm talpa, és ahogy a bokámat fogta, illetve nem fogta, az sem nagyon tetszett a sziklásabb terepen átemelések közben. Szerencsére amikor a kajakbeülőben magamra húztam a neoprén hullámkötényt akkor pár perc után mindig sikerült felmelegednem és kicsit komfortosabban érezni magamat. A neoprén öltözékem a neoprén hullámköténnyel egyben használva jól vizsgázott.
A kötött téli sapkám hamar elázott a reggeli esőben és az természetesen nem is száradt meg a napi rekeszben. Volt nálam még egy merinói gyapjú csősál amit néha felvettem a fejemre. Bár a merinói gyapjú nedvesen is melegen tart, én mégis óvtam az esőtől és víztől, hogy legalább egy meleg és száraz fejfedőm maradjon a nap végéig. A túra során végül legtöbbet a neoprén öltözetemhez tartozó csuklyámat (O'Neil Psycho Hood) hordtam, ami jól szerepelt, ellenállt a víznek, esőnek, izzadságnak és a szelet is teljesen kizárta. Védte a tarkómat és az egész fejemet. Igaz, eredetileg eszkimózáshoz szereztem be, de nagyon jó volt, hogy magammal vittem.
4. kép: Neoprén csukjában miközben elsuhan mögöttem a szervezők hajója.
(fotó: Pálffy András)
5. kép: Egy-egy szakaszon tükörvíz fogadott minket. (fotó: Giczi Péter, Mindigvízen)
6. kép: A Csallóköz kenuból fotózva (fotó: Giczi Péter, Mindigvízen)
7. kép: Valamelyik bukó a Csallóközben (fotó: Giczi Péter, Mindigvízen)
8. kép: Akadálypálya a vizen. (fotó: Pálffy András)
9. kép: Péterrel (balról) az egyik csallóközi bukón. (fotó: Szabó Ádám)
10. kép: Balról Péter (#Mindigvízen) és Henrik (Bejárható Utazások) a túra szervezője.
(fotó: Giczi Péter, Mindigvízen)
A túra felénél sikerült elvesztenünk két telefont a vízben, majd egy kicsit később egy csapattársunk is könnyebben lesérült. Az egyik nehéz, sáros terepen végzett átemeléskor a felszereléssel teli hajó, amit épp kiemeltek a vízből, megcsúszott és a társunk lábának nyomódott. Egy darabig úgy tűnt, tudjuk folytatni a túrát úgy, ahogy elterveztük, de a sérülés miatt újra kellett értékelni a helyzetet, majd közösen meghoztuk a megfelelő döntést és hazafelé vettük az irányt. Nagybodak vonalában a Csallóközből Dunaremente felé fordultunk, ami még két további átemelést és pár kilométer evezést jelentett, szemben az eredeti tervvel, ami sokkal több kilométerrel és minimum öt további átemeléssel járt volna.
11. kép: Aznap talán a legrosszabb átemelések egyike a Csallóközben. (fotó: Csendőr János)
Így keletkeznek a "kisebb használatból eredő" karcolások.
Az A. terv az volt, hogy Dunaremetén a Duna erős sodrásában kötünk ki, és a meredek töltésen visszük fel a hajóinkat. A legjobb kondiban lévő túrázók 3 km gyaloglással megközelítik a járműveinket és kisbusszal, trélerrel visszajönnek a társaikért és a hajókért. Végül az ambiciózusabb B. tervet választottuk, mely szerint Dunaremeténél az Öreg-Dunán felfelé 3 km-t haladva a vízen eljutunk a Bodaki Ágvégzáráshoz és beemelünk a Televényi-Dunába, hogy azon keresztül eljussunk a kisbodaki kikötőbe, ahol az autóink vártak minket.
12. kép: A naplemente előtti utolsó fények, mielőtt a Csallóközből ráfordulunk az Öreg-Dunára.
(fotó: Pálffy András)
A nap 16 óra után nem sokkal nyugovóra tért és mi teljes sötétségben haladtunk felfelé az Öreg-Dunán az egyre erősödő sodrással szemben, korlátozott látási viszonyok közt. A szemünk még nem szokott hozzá a sötétséghez és a lámpák fénye sem segített sokat. Ez az átmenet a legrosszabb.
Miközben lapátoltam felfelé az Öreg-Dunán, időnként arra lettem figyelmes, hogy bár a Duna sebesen halad el a hajóm alatt én valójában egy helyben állok a kajakommal. A pozícióm a parti fák sziluettjéhez képest semmit sem változik, de az erőm azért folyamatosan fogy. Ekkor oldalirányba eveztem a folyó középvonala felé, hogy az erős sodrásból kikerüljek és haladhassak tovább felfelé. Pihenni itt nem volt lehetőségem, mivel a sodrás biztosan megfordította volna a kajakomat, és vitt volna lefelé a folyón. Volt egy talán 500 méteres szakasz, ami nagyon megviselte az egész csapatot. Itt a víz nem volt mély, néha leértek az evezőink, ezért nehéz volt vizet fogni velük. A folyó egyre sebesebben hömpölygött szembe velünk.
Ibolyával és Janival egymástól kicsit elszakadva lassan haladtunk felfelé. Én arra gondoltam, hogy ha ilyen kemény itt feljönni a keskeny és könnyű tengeri kajakjainkkal, akkor milyen lehet Dokinak a széles sit on top kajakján, vagy a sokkal szélesebb, két emberrel és felszereléssel terhelt kenukkal. Végül a Bodaki Ágvégzárás előtt egy hosszan elnyúló sóderzátony oltalmába kerültünk, ahol összevárhattuk egymást a sötétben. Itt hasznos lett volna valamilyen kommunikációs eszköz pl. rádió, de nekünk ezúttal be kellett érni kiabálással, síppal és fejlámpákkal.
13. kép: Átemelés az Öreg-Dunából a Televényi-Dunába hazafelé jövet.
(fotó: Klemencz Henrik, Bejárható Utazások)
Sötétben a vízen még nem éreztem magam igazán komfortosan, de ez talán majd változik. Sokkal nehezebben tájékozódom, nehezebben veszem észre az akadályokat, a bedőlt fákat a vízben és nem tudok olvasni a folyó sodrásából sem. Lekorlátoz, lezár és aggaszt, hogy csak késve reagálhatok a folyó mozgására és a körülöttem zajló eseményekre, nem úgy, ahogy azt nappal már megszoktam. Időnként a fejlámpámat babráltam. Amikor fehérre volt állítva a fénye, akkor a saját kajakomat nagyon jól láttam, és ez a kajak fényvisszaverő kötélzetével kombinálva szinte vakította a szemem. Így a környezetemből nem sokat érzékeltem de legalább tudtam, hogy a saját kajakomban ülök, :) Amikor piros fényre állítottam a fejlámpám, jó volt közelre, de az akadályokat a környezetemben így is nehezen vettem észre.
14. kép: Lehet, hogy jobb fejlámpára lenne szükségem. (fotó: Pálffy András)
A sóderzátony északi végéről egy kis vízben járás után sikerült behúzkodnunk magunkat a felfelé vezető ágba és hamarosan jött az utolsó, talán legnehezebb emelés teljes sötétségben át a Televényi-Dunába, ahonnan talán 20 perc alatt a kisbodaki kikötőbe jutottunk.
Én a 16 láb (5 m) hosszú tengeri kajakommal (Perception, Essence 16), és a grönlandi lapátommal vettem részt a túrán. A kajak és a lapát jól működtek, de ez nem volt meglepő, hiszen nem ez volt az első túránk ebben a felállásban. A kajakom sajnos kapott néhány felületi "használatból adódó" karcolást az átemelések során. Szóval ez nem az a túra, ahol a legújabb kajakodat szeretnéd felavatni. Egyszer még az evezőmet is lecseréltem a tartalék műanyag wing lapátomra, mert nem szerettem volna összetörni a fa grönlandimat a sötétben megbúvó sziklákon és sóderen.
A kajakomról nemrég leszereltem a kormánylapátot (rudder) mert úgy gondoltam, hogy az eszkimó gyakorlásokkor ez zavarhat, és talán a túráimat is meg tudom oldani nélküle. Így is volt, és nem bántam meg, hogy leszereltem. A közepes szintű evező technikámmal megoldottam mindent, amit kellett, és a bedőlt fák közötti navigáció során is egyel kevesebb dologban akadhattam el. Kicsit talán a fényképek készítésekor hiányoltam a kormány lapátot, mert akkor azért azzal a sodrásban egyenesbe tudtam lökdösni a hajót, amíg a kezeim a telefont fogták.
Egy darabig tudtam használni a skeg-et is, de a sok átemelés során a skeg nyílásába egy csomó apró kavics és kagyló került. Ezeket persze csak másnap, nappali fénynél láttam és piszkáltam ki otthon. A grönlandi evezőmmel jól tudtam tartani a tempót a csapatban. Nem mondom, hogy mindig én voltam a mezőny élén, de nem bántam meg, hogy grönlandival eveztem.
A Csallóközi túránkon összesen 29 km-t tettünk meg és kicsit több mint 9 órát voltunk vízen. A túra legvégét 1 - 1,5 órát teljes sötétségben töltöttünk fejlámpákkal, miközben körülbelül 3 km-t eveztünk felfelé az Öreg-Dunán. Mindenképp volt sportértéke és számtalan tanulsága a napnak. Szívesen megismételném ezzel a csapattal!
15. kép: Majdnem csoportkép, amit én fotóztam. (fotó: Pálffy András)
16. kép: Csoportkép (fotó: Szabó Ádám)
17. kép: Csoportkép (fotó: Szabó Ádám)
1. ábra: A Csallóközi túránk útvonala. (Pálffy András)
Ha tudni akarod, hogyan készültem fel a hideg víz veszélyeivel szemben, akkor nézd meg a hideg víz biztonsággal kapcsolatos posztom. (link)
Ha esetleg az érdekel, hogy milyen felszerelés van nálam egy egynapos túrán, akkor nézd meg csomagoló listámat tartalmazó posztom. (link - a poszt kidolgozás alatt)
*A 'Kayaking Around Blog' a saját vízitúra élményeim, tengeri kajakos tanulmányaim és tapasztalataim naplószerű leírása. A célom, hogy az élményeimet és tapasztalataimat írott formában rögzítsem, és azt mások számára is elérhetővé tegyem. A blog tartalma a saját szellemi termékem, amelyet nyugodtan megoszthatsz másokkal is, de további felhasználáshoz kérlek, lépj velem kapcsolatba. Ami nem saját szellemi termékem, azt próbálom pontos hivatkozással megjeleníteni. További képeimért nézd meg a @kayaking_around Instagram fiókom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése